Délmagyar logó

2018. 04. 22. vasárnap - Csilla, Noémi Még több cikk.

Közös szoba – külön szoba

Jó sutyorogni lefekvés után, de a kamaszkorhoz közeledve kellemetlen lehet a tesóval osztozni a „rezidencián". Mégsem feltétlenül harcmező a közös gyerekszoba: alkalmazkodni és „üzletelni" tanítja a lurkókat.
„Anya, a bátyám megint hangosan hallgatja a zenét!", vagy „Én akarok az emeletes ágy tetején aludni!" – gyakran hallott panaszok ezek azoktól a csemetéktől, akik egy vagy több testvérükkel osztoznak a gyerekszobán. Állandó ellentéteteket hozhat magával ez a helyzet, de nem kezelhetetleneket. Benák-Tömöri Judit szegedi pszichológus, családterapeuta. Ám a második, harmadik pici érkezésekor már nem mindenki teheti meg, hogy külön rezidenciát biztosítson minden „trónörökösének".

Ha két gyermek alszik egy szobában, a szakember szerint legkésőbb kamaszkorukban szét kell költöztetni őket. Még azonos neműek esetén is egyre inkább igényük lesz a magánéletre – itt akár gondolhatunk a szexuális érésre, amikor maszturbálni kezdenek. – Egy kamasznak az a dolga, hogy a partnerkapcsolatok útjára lépjen, tapasztalatokat szerezzen. Ha a családnak nem áll módjában szétköltöztetni a kamaszokat, a barátot, barátnőt nem tudja majd felvinni a gyermek. Ebben az esetben érdemes egyeztetni a szobatárs testvérrel, ki mikor lenne otthon: a romantikázó fél addig fizethet mondjuk egy mozit tesójának. Ehhez tudni kell nyíltan beszélni egymás előtt ezekről a kérdésekről – véli a szakember.

Mindenki az emeleten aludna. FOTÓ: Shutterstock
Mindenki az emeleten aludna. FOTÓ: Shutterstock

Összetűzések azért hamarabb is adódhatnak, ilyenek a tanulási szokásokból adódó konfliktusok. – Ha mindkét gyermek hangosan tanulna, osszák be, ki mikor hajol a könyve fölé. Hasonló korú csemeték szinte bármin össze tudnak veszni, ám több év különbség esetén a nagyobb már „okosabb", jobban tudja kezelni az ellentéteteket. Tipikusan ilyenek az „add ide – nem adom" jellegű perpatvarok – fogalmazott a szakember, aki hozzátette: a testvéri féltékenység alapja, ha a szülő dönt helyettük, pedig az apuka, anyuka feladata „csak" az, hogy segítse csemetéjét. Inkább adjunk ötleteket arra, hogyan egyezhetnek meg a gyerekek: gondolkodjanak csereüzletben, ajánljanak fel valami mást. Ha a szülőnek kell megoldania ezeket a konfliktusokat, akkor döntései nyomán valamelyik fél mindig vesztesnek fogja magát érezni, és tovább szítani a feszültséget.

Mégsem „egészségtelen", ha egy szobában laknak kamaszkorukig a gyerekek, mert megtanulnak egymáshoz illeszkedni, alkalmazkodni. Így van ezzel másik olvasónk, Szili Ágnes is. – Nálunk a 3 éves és az 5 éves gyerkőc együtt alszik már a kezdetek óta, egyelőre ragaszkodnak a egymáshoz. Kérdeztem már őket a külön szobáról, de még nem érdekli őket. Nekik így természetes, másként este nem tudnának sutyorogni lefekvés után – mondta a kétgyermekes anyuka. Benák-Tömöri Judit is úgy véli, minden gyermek egyéni érettségétől függ, mikor érdemes elkezdeni külön szobán gondolkodni. Mindenképp meg kell várni, amíg a kisebb is tud önállóan aludni, és nem fél már a sötéttől. Óvodáskorú gyerekek például nyugodtan lakhatnak együtt, de amint megjelenik az igény a szétválasztásra, és megtehetjük, kapjanak mind külön szobát.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Klárafalvi kutyabőrök

Klárafalvi kutyabőrök
A kóbor kutyákat ma menhelyre viszik. Tovább olvasom